Kanyargós utak: miért féltik tőlünk az autósok a kanyarokat?

Ha van hely, ahol az autós és a motoros közti feszültség azonnal felszínre tör, az a kanyargós hegyi út. A motoros lendületben van, az autós feszült, mögötte feltorlódik a forgalom, és előbb-utóbb elhangzik a klasszikus mondat: „Ezek a motorosok életveszélyesek!” De miért pont a kanyaroknál éleződik ki ennyire a konfliktus?

A válasz nem az, hogy „mert a motoros gyors”. Ennél mélyebb okok húzódnak meg.

A kanyar az autós komfortzónájának vége
Az autósok nagy része:
- egyenes úton magabiztos,
- megszokott tempóban halad,
- előre kiszámítható helyzeteket szeret.

A kanyar viszont kiveszi az irányítást az illúzióból. Szűkül a látótér, nő a bizonytalanság, csökken a reakcióidő. Ilyenkor az autós ösztönösen lassít, a motoros viszont sokszor épp ekkor érzi magát igazán otthon.

Ez az eltérő komfortszint már önmagában konfliktust szül.

A motor "természetellenesen gyorsnak" tűnik
Egy kanyarban a motor:
- stabilabban dől,
- kisebb íven fordul,
- és folyamatosan gyorsulni képes.

Az autós szemszögéből ez ijesztő. Nem azért, mert nem szabályos, hanem mert nem érti, hogyan lehetséges. A legtöbb autós soha nem tapasztalta meg, milyen érzés kontrolláltan dönteni egy motort.

Amit nem értünk, attól félünk
A kanyar = veszélyzóna az autós fejében

Az autós gondolkodásában a kanyar:
-beláthatatlan,
- hibára kevés esélyt ad,
- és "itt történnek a balesetek".

Ezért amikor egy motoros lendületesen halad el mellette, az autós ezt nem ügyességként, hanem vakmerőségként értelmezi - még akkor is, ha minden szabályt betart.

A motoros testbeszéde félreérthető
Egy döntött motoros:
- kilóg a sávból optikailag,
- "átlóban" közelít,
- mozog a nyeregben.

Az autós számára ez kaotikus látvány. Nem látja a tapadást, a gumit, a technikát – csak azt, hogy "ez el fog esni". Ez a félelem gyakran indokolatlan dudálásban, villogásban vagy szándékos feltartásban csapódik le.

Előzés kanyarban: jogszerű, de ijesztő
Sok autós nincs tisztában azzal, hogy:
- megfelelő látási viszonyok mellett,
- szaggatott vonalnál,
- motorral biztonságosan előzhető egy lassabb jármű kanyarban is.

Számukra ez vörös posztó. Nem a szabály sérül, hanem a biztonságérzetük.

A motoros hibája: nem kommunikál
A tapasztalt motoros tudja:
- mikor kell elengedni,
- mikor nem kell bizonyítani,
- mikor kell visszavenni.

A problémát sokszor az okozza, amikor a motoros nem veszi figyelembe, hogy az autós fél. Egy túl közeli követés, egy agresszív gyorsítás vagy egy „megmutatom” stílus csak erősíti az ellenszenvet.

Az igazság középen van - de a következmény nem
Az autós félti a kanyart, mert:
- nem érti a motor fizikáját,
- nem érzi uralhatónak a helyzetet,
- és fél a hibától.

A motoros élvezi, mert:
- erre lett kitalálva a járműve,
- itt érzi az összhangot,
- és itt érzi magát szabadnak.

A gond csak az, hogy egy hiba a motorosnak sokkal többe kerül.

Mit lehet tenni?
Motorosként:
- Ne bizonyíts!
- Ne provokálj!
- Tarts nagyobb oldaltávolságot!
- Hagyd, hogy az autós megnyugodjon!

Autósként:
- Ne tarts fel szándékosan!
- Ne büntess "nevelési céllal"!
- Fogadd el, hogy a motor másképp működik!

Záró gondolat
Az autós nem irigykedik a kanyarokra. Fél tőlük.
A motoros nem vagánykodik. Otthon van bennük.

Amíg ezt nem értjük meg, addig a hegyi utak nem élményről, hanem feszültségről szólnak. Pedig elférnénk egymás mellett - még a legszűkebb íven is.